2017. november 22., szerda

Megmondom őszintén... van, ami nem változik.

Rendkívül érdekes élmény ért tegnap. Hogy megértsd, elmondok pár dolgot.

Van 1,5 diplomám. Egy nyelvvizsgám. Fizetést kapok minden hónapban a munkahelyemről. Elmúltam 26 éves. Olyan felnőttes dolgok kötnek le, mint például a bevásárlás, tervezés, házimunka, tanulás.
És mégis... Pont, mint 12 éves koromban... Csak ez az egy könyv képes arra, hogy egy nap alatt 160+ oldalt olvassak belőle. Egy író, egy történet. Nem hittem volna, hogy ezt újra átélem. Voltak más fellángolások, izgalmak, megszerettem újakat...
De ez az érzés különleges. Csak Harry Potter történetei váltják ki.
Miért?
Nem gondolom azt, hogy ez az én ízlésemről szól, akár negatív felhanggal. Inkább úgy gondolom,
ez Rowling zsenialitása. Tudja, mi kell nekem, nekünk. Mesevilág, ahova jó lenne tartozni. Részleteinket kiegészített világ, amit megtölt mindazzal amire vágyunk, és azzal is, amire tudja, hogy vágyni fogunk. Ismerős szereplők, akikkel tudunk azonosulni, akiket fölismerünk magunk körül, akiket szerethetünk, utálhatunk. Kalandokat, a feszültség fokozását és a katarzis tökéletes időzítését.
Viszonylag kevés szereplőt, jól megrajzolva.
Normális, valós párbeszédeket. (Ezt sajnos egyre többször hiányoljuk könyvekben, pláne filmeken.)
Nem lehet összehasonlítani egy Austennel vagy egy Murakamival.
De szerintem igenis, a saját műfajában a legjobb. És mára már klasszikus.
26 évesen sem tudom letenni, egyik részét sem, 4-szeres olvasás után sem.
Ugyanakkor Rowling más könyvei egyenlőre nem ennyire meghatározóak a számomra.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy lesz-e, és ha igen, mikor, egy új könyv, ami így megmozgat.
-Harry Potter és az Elátkozott gyermek.-

2017. augusztus 7., hétfő

Július

Júliusban ünnepelünk mindhárman így Én ezt a hónapot szülinaposra álmodtam meg.